#05.

  Köszönöm azoknak akik kiálltak mellettem, az előző történetnél leírtakkal kapcsolatban. :) És örülök, hogy tényleg van, aki szereti a blogot. :) Tudom, hogy ez a rész nem lett olyan hosszú, de ebből csak ennyit tudtam kihozni. :) Szóval mivel megvolt a 3 komi, ezért már ma itt is van a mai második. Remélem ez is tetszeni fog nektek :) Jó olvasást:) /ugye +3 komi és kövi :D/ x

 Zayn és én el is indultunk. Az úton még a sokk hatása alatt voltam. Tényleg nem tudom mi tévő legyek, majd Zayn-hez fordultam, és valami témát próbáltam felhozni.
- Sokat gondolok arra a napra, amikor megismertük egymást. - kezdtem el a beszélgetést.
- Igen, én is. - mosolygott rám.
- De lenne egy kérdésem. Még csak most kezdtem el gondolkozni ezen. -igazából nem tudtam, hogy kérdezzem meg tőle..
- Mond. - mosolygott tovább. Láttam rajta, hogy nem akarja, hogy magam alatt legyek, ezért ez a nagy vigyorgás.
- Mondtad, hogy hazajöttél. De ez Magyarország. Nem ez az otthonod. - ekkor már felnéztem rá, mivel eddig a földet, a kezemet vagy kifelé bámultam.
- Magyarországon is bérlünk anyuval egy házat. Valahogy most nem volt erőm Angliába menni. A rokonommal, aki elhunyt, nagyon szoros kapcsolatom volt, és még nem álltam készen arra, hogy Angliába mennyek. - Arra gondolok, hogy akármilyen beszélgetésbe kezdek Zayn-el, csak a rossz dolgokhoz lyukadunk ki.
- Részvétem. Még egyszer. - ekkor pár percig még csöndben autókáztunk, majd Zayn mondta, hogy megérkeztünk a hotelhez. Én azonnal berohantam a recepcióhoz.
- Egy szobát keresünk, ami Harry Styles névre lett foglalva. - kezdtem lihegve.
- Elnézést kisasszony, de ilyen nevű vendégünk nincs. - mosolygott 'kedvesen' a recepciós pasi. Én csak Zayn-re néztem, hiszen ő ismeri.
- Hogy ne zaklassanak, ilyenkor nem az eredeti nevünket használjuk. - mondta nekem halkan, majd odahajolt a recepcióshoz, és neki súgott a fülébe egy nevet, aztán a recepciós visszasúgta Zayn-nek, hogy melyik emelet, hányas szobája. Be is szálltunk a liftbe, Zayn megnyomta a '7' -es számot és mentünk fel. Amint felérkeztünk elindultunk jobbra. Mindenhol virágok, képek, fotelek, szemetesek. Nagyon szép hotel volt. Aztán megálltunk a '84' -es szoba előtt.
- Ha a szobapincér az, a kaja már féláron van. - hallottam a hangján, hogy sírt, és közeledett az ajtó felé. Amint meglátott minket, nyitva hagyta az ajtót, majd visszasétált, lefeküdt az ágyra és nézte tovább a TV-t. Egyből leültünk mellé. Én az egyik oldalára, ő a másikra.
- Ne haragudj Harry, de szerintem most nem neked kéne a legjobban kiborulnod. - törte meg a csendet Zayn.
- Tudod te milyen volt úgy felnőni, hogy azt hittem, hogy az apám utál, és ezért elvitte a húgomat? - ült fel Harry.
- Nem, de nem téged adtak örökbe. - vágott vissza.
- Jó igazad van. - másodpercek múlva vissza is feküdt az ágyra.
- Harry...te tudod, hogy nekem milyen érzés? Hogy én mindvégig azt hittem, hogy az igazi szüleimmel élek? Hogy a kisöcsém is valójában a kisöcsém? Tudod? - próbáltam megint visszafojtani a könnyeimet, mert 2 fiú társaságában nem szeretnék bőgni.
- Nem. - ült fel szintén és megölelt. Itt már nem tudtam uralni az érzéseimet, és elsírtam magam.
- Ki mennyek? - kérdezte Zayn, mire Harry csak a fejét mozgatta jobbra és balra. /vagyis ne../ Harry simogatta a fejemet és próbált vigasztalni, de most mindent kiadtam magamból. Minden eddigi érzésemet kisírtam a vállán. Percek múlva megszólalok.
- Le kell mennem a recepcióra, hogy szobát béreljek. - szipogtam.
- Hagyjad már.! - szólt rám Harry. - Majd itt alszotok mindketten. Kérünk egy pótágyat, és akkor Zayn-el alszol a franciaágyon, én pedig a pótágyon.
- Nem.! - szólalt meg már Zayn. - Ti alszotok a francián, és én a póton.
- Elég. - szóltam közbe. - Én alszok a pótágyon és ti a francián.
- Nem..! - mondták egyszerre, mire én csak egy halk 'okkéé' -t tudtam kinyögni. Órákig azon veszekedtek, hogy ki alszik a pótágyon, mire úgy döntöttek, hogy Zayn fog. Vagyis ki "kő-papír-ollózták". Mire mind ez a döntés megszületett, és lefürödtünk, ágyba kerültünk, lehetett körül belül 5 óra. Ebből lesz aztán délutánig alvás. - Gondoltam magamba.

 Reggel egy kopogásra ébredtünk.
- Megyek. - üvöltött Harry kómás fejjel. Olyan aranyos volt, hogy így elaludta a haját, rögtön el is röhögtem magam. Az örökbefogadás dolog az eszembe se jutott. Egy ideig elfelejtettem.
- Elnézést, de mivel csak 1 napig vette ki a szobát, ezért ma legkésőbb 3-ig el kell hagyniuk a szobát, azonban lehet hosszabbítani, ha szeretnének. - Harry egyből rám nézett, és én azt mondtam, hogy nem kell, vagyis ma mehetünk haza. Nem hoztunk semmi cuccot, ezért nem is kellett összepakolni semmit. Lementünk a recepcióra /kb. dél felé/, Harry és Zayn felesbe kifizették a szobát, majd elindultunk kifelé.
 Mivel mindkét srác kocsival jött, ezért választhattam, hogy kivel szeretnék menni. Zayn-el jöttem, vele is megyek.
 Mikor hazaértünk, Harry és Zayn is úgy gondolta, hogy bekísérnek a házba, de amikor beértünk, nagy meglepetésünkre az én anyukám és Harry anyukája is ott voltak a nappaliban. Ekkor Harry és én is egyre nagyobb sokkba kerültünk..
- Anya..te honnan tudtad, hogy itt laknak? - nézett Harry furcsán az anyukájára. - De többet már ne hazudj kérlek.
- Én mindvégig tartottam Esther-el a kapcsolatot. - nézett fel szégyenkezve Anne. Szintén köpni-nyelni nem tudtam.
- Hát ez szuper. Még valami, amit el kell nekünk mondanotok?! - tette fel az ironikus kérdést Harry. - Nincs? Biztos? - itt egyik szülő sem szólalt meg. - Én mentem. - adott egy puszit nekem, kezet fogott Zayn-el, és elment. Zayn még mindig ott állt mögöttem, és készen állt az indulásra, de mondtam, hogy várjon meg, mivel én is elmegyek vele. Szóval megint elhúztunk. Őszintén most már soha többé nem akarok hazajönni, de tudom, hogy valamikor egyszer meg kell tennem..