#06.

  Na gyerekek. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kicsit emelnénk azon a 3 kommenten?! :D Szóval ezentúl nem 3 komi után lesz következő rész, hanem 5 (!!) :D És tudom, hogy ez sem lett olyan hosszú rész, mint amilyet szoktam, de csak ennyi ötletem volt, és már két napja nem hoztam, és nem akartam már tovább húzni. Remélem nem baj, és azt is remélem, hogy a következőt hosszabbra tudom megírni majd :$ :D Jó olvasást. x

 Már kiértünk a házból, de Harry-t nem láttam sehol. Megértem, hogy így viselkedik, de Zayn-nek igaza van, nekem kéne jobban kiborulnom ezen. Zayn-re néztem, aki tudta, hogy hova akarok menni. A patakhoz. Amikor odaértünk /gyalog mentünk/ nagy meglepetésemre, Harry-t találtam ott. Kisírta a szemét. Minden egyes kisebb dolog már felzaklatja az örökbefogadással kapcsolatosan.
- Hé..haver. Minden oké? - kérdezte Zayn.
- Úgy néz ki, mintha minden oké lenne? - nézett gúnyosa, szemei könnyekkel megteltek. 
- Légy szíves Harry, ne legyél ilyen. Zayn csak segíteni próbál. - ültem le mellé.
- Tudom. Ne haragudj. - itt már Zayn is leült Harry mellé, és néztük a patakot.
- Dejavu. - mosolygott Zayn. Itt elmosolyodtam én is.
- Miért lenne ez Dejavu? - nézett értetlenkedve Harry.
- Mert így találkoztam Sammel. - vigyorgott tovább majd rám nézett.
 Pár percig még így ültünk, majd nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Egyikünk sem akart hazamenni. Zayn-nek nagyon hálás vagyok, hogy ennyire mellettünk áll. Nem fogom tudni mindezt viszonozni neki.
- És most mi lesz? Soha nem mentek haza? - törte meg a hosszas perceket Zayn.
- Az elkerülhetetlen. - vágta rá gyorsan Harry. Nekem hirtelen megcsörrent a telefonom. "Anya" volt az. /remélem sikerült érzékeltetnem veletek, hogy miért írtam idézőjelbe ;) / Azzal a lendülettel ki is nyomtam. De kaptam egy SMS-t utána. "Vedd fel kérlek.! Ha nem is miattam, Dave miatt. Szeretne veled beszélni" állt a kijelzőmön. Eszembe jutott, hogy Nick-el sem beszéltem ezer éve. De nem keres. Miért nem keres? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni, majd újra megcsörrent a telefonom. Ismét az a szám villant fel mint az előbb.
- Samy? - hallottam egy vékony hangocskát. Annyira elérzékenyültem, hogy elsírtam magam. - Anya, Samy miért sír? - hallottam, hogy hátrakérdez.
- Biztos azért mert hiányoztál neki. - válaszoltak vissza a háttérből. Egyből elkapott még erősebben a sírógörcs. Nem álltam még készen arra, hogy beszéljek vele.
- Szia prücsök. - mosolyogni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.
- Mi a baj Samy? - hallottam édes kis vékony hangocskáján, hogy nagyon aggódik.
- Anyu jól mondta, csak hiányoztál. - próbáltam leplezni keseredettségem, hogy Dave, valójában nem is az öcsém. És ez az, ami az egészben a legrosszabb. Nem lehetek vele, amikor felnő. Nem így terveztem.
- Akkor majd amikor hazajössz akkor mindent bepótolunk. Oké?
- Öcsi. Most nagyon figyelj, mert nagyon fontos dolgot mondok neked. - nem tudtam, hogy ennek a hír hallatán mit fog érezni.
- Én figyelek rád.
- Én már nem fogok hazamenni. - egyből elkapott a sírógörcs, és hallottam, hogy ő is sír. A két tekintet /Zayn és Harry/ azonnal rám szegeződött és egy, "Mi van?" féle dolgot kezdtek el tátogni. Öcsém eldobta a telefont, mire "anya" vette fel.
- Mit mondtál neki? - kérdezte nyugodt hangon.
- Azt, hogy én már nem megyek haza. - hallottam a hangján, hogy ő is mindjárt sír. Egy egy szónál elcsuklott a hangja. Itt éreztem. Az anyám megtört. Én sem tudta mit érezzek pontosan, de ezt kellett tennem.
- És itt akarod hagyni az életed?
- Ami eddig volt, annak vége. Minden újra kezdek.
- És mégis hol?
- Nem tudom. - törtem ki ironikus kacajba de még mindig sírtam. - Először elmegyek külföldre. Beiratkozok egy koleszba, aztán keresek munkát.
- Ezt nem teheted az öcséddel. Nem is gondolsz rá? - már sírt. Szinte könyörgött, hogy ne menjek el, de én már döntöttem. Zayn és Harry ugyan úgy bámultak rám, mint eddig.
- De gondolok rá. Majd eljövök és meglátogatom néha. De csak miatta jövök. - hangsúlyoztam ki nagyon súlyosan a 'miatta' szót. Anya lecsapta a telefont, és félve Harry és Zayn felé néztem.
- Ez komoly? -nézett rám Harry.
- Halál komoly. - mondtam úgy, mint akiben semmi érzelem nincs.
- És mégis hova? - bámult előre Zayn. Nem nézett rám. Tudtam, hogy most nagyon megharagudott rám.
- Nem akarom újra elveszíteni Harryt. Hiába most tudtam meg nemrég, hogy a testvérem, de nem szeretném elveszíteni. Én Anglián gondolkoztam. - Ekkor már Zayn egyből rám nézett, és láttam a szemében, hogy a harag kezdett gyengülni.
- Ha akarsz, nem kell koleszba járnod. Hiszen ott van a lakásom. - mosolygott Harry.
- De Harry, az a te lakásod. És te viszel fel gondolom lányokat is..én nem fogok így oda költözni. - itt mind a két fiú nevetésben tört ki. Örülök, hogy a hangulat kezd jobb lenni, de nem értem mi olyan nevetséges.
- 1. Harry nem olyan, aki minden nap más-más lányokat visz fel a házába. 2. Egyáltalán nem visz fel senkit, mivel nincs időnk csajozni. - válaszolt Zayn. Még mindig nevettek. Oké, hogy hülye vagyok, de ennyire nevetséges amit mondtam?
- Hát akkor lehet. De nagyon fontos lenne állást szereznem, mert elég kellemetlenl érezném magam, ha nem fizetném legalább felesbe. - pirultam el.
- De csak mert látom mennyire ragaszkodsz hozzá. - nevette el magát. - De az elején még nem. - vetette ki a szexi mosolyát az arcára. Órákig arról beszéltünk, hogy amikor Angliába megyek, Harry-nél, hogy fogok lakni.