
Már kiértünk a házból, de Harry-t nem láttam sehol. Megértem, hogy így viselkedik, de Zayn-nek igaza van, nekem kéne jobban kiborulnom ezen. Zayn-re néztem, aki tudta, hogy hova akarok menni. A patakhoz. Amikor odaértünk /gyalog mentünk/ nagy meglepetésemre, Harry-t találtam ott. Kisírta a szemét. Minden egyes kisebb dolog már felzaklatja az örökbefogadással kapcsolatosan.
- Hé..haver. Minden oké? - kérdezte Zayn.
- Úgy néz ki, mintha minden oké lenne? - nézett gúnyosa, szemei könnyekkel megteltek.
- Légy szíves Harry, ne legyél ilyen. Zayn csak segíteni próbál. - ültem le mellé.
- Tudom. Ne haragudj. - itt már Zayn is leült Harry mellé, és néztük a patakot.
- Dejavu. - mosolygott Zayn. Itt elmosolyodtam én is.
- Miért lenne ez Dejavu? - nézett értetlenkedve Harry.
- Mert így találkoztam Sammel. - vigyorgott tovább majd rám nézett.
Pár percig még így ültünk, majd nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Egyikünk sem akart hazamenni. Zayn-nek nagyon hálás vagyok, hogy ennyire mellettünk áll. Nem fogom tudni mindezt viszonozni neki.
- És most mi lesz? Soha nem mentek haza? - törte meg a hosszas perceket Zayn.
- Az elkerülhetetlen. - vágta rá gyorsan Harry. Nekem hirtelen megcsörrent a telefonom. "Anya" volt az. /remélem sikerült érzékeltetnem veletek, hogy miért írtam idézőjelbe ;) / Azzal a lendülettel ki is nyomtam. De kaptam egy SMS-t utána. "Vedd fel kérlek.! Ha nem is miattam, Dave miatt. Szeretne veled beszélni" állt a kijelzőmön. Eszembe jutott, hogy Nick-el sem beszéltem ezer éve. De nem keres. Miért nem keres? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni, majd újra megcsörrent a telefonom. Ismét az a szám villant fel mint az előbb.
- Samy? - hallottam egy vékony hangocskát. Annyira elérzékenyültem, hogy elsírtam magam. - Anya, Samy miért sír? - hallottam, hogy hátrakérdez.
- Biztos azért mert hiányoztál neki. - válaszoltak vissza a háttérből. Egyből elkapott még erősebben a sírógörcs. Nem álltam még készen arra, hogy beszéljek vele.
- Szia prücsök. - mosolyogni próbáltam, több-kevesebb sikerrel.
- Mi a baj Samy? - hallottam édes kis vékony hangocskáján, hogy nagyon aggódik.
- Anyu jól mondta, csak hiányoztál. - próbáltam leplezni keseredettségem, hogy Dave, valójában nem is az öcsém. És ez az, ami az egészben a legrosszabb. Nem lehetek vele, amikor felnő. Nem így terveztem.
- Akkor majd amikor hazajössz akkor mindent bepótolunk. Oké?
- Öcsi. Most nagyon figyelj, mert nagyon fontos dolgot mondok neked. - nem tudtam, hogy ennek a hír hallatán mit fog érezni.
- Én figyelek rád.
- Én már nem fogok hazamenni. - egyből elkapott a sírógörcs, és hallottam, hogy ő is sír. A két tekintet /Zayn és Harry/ azonnal rám szegeződött és egy, "Mi van?" féle dolgot kezdtek el tátogni. Öcsém eldobta a telefont, mire "anya" vette fel.
- Mit mondtál neki? - kérdezte nyugodt hangon.
- Azt, hogy én már nem megyek haza. - hallottam a hangján, hogy ő is mindjárt sír. Egy egy szónál elcsuklott a hangja. Itt éreztem. Az anyám megtört. Én sem tudta mit érezzek pontosan, de ezt kellett tennem.
- És itt akarod hagyni az életed?
- Ami eddig volt, annak vége. Minden újra kezdek.
- És mégis hol?
- Nem tudom. - törtem ki ironikus kacajba de még mindig sírtam. - Először elmegyek külföldre. Beiratkozok egy koleszba, aztán keresek munkát.
- Ezt nem teheted az öcséddel. Nem is gondolsz rá? - már sírt. Szinte könyörgött, hogy ne menjek el, de én már döntöttem. Zayn és Harry ugyan úgy bámultak rám, mint eddig.
- De gondolok rá. Majd eljövök és meglátogatom néha. De csak miatta jövök. - hangsúlyoztam ki nagyon súlyosan a 'miatta' szót. Anya lecsapta a telefont, és félve Harry és Zayn felé néztem.
- Ez komoly? -nézett rám Harry.
- Halál komoly. - mondtam úgy, mint akiben semmi érzelem nincs.
- És mégis hova? - bámult előre Zayn. Nem nézett rám. Tudtam, hogy most nagyon megharagudott rám.
- Nem akarom újra elveszíteni Harryt. Hiába most tudtam meg nemrég, hogy a testvérem, de nem szeretném elveszíteni. Én Anglián gondolkoztam. - Ekkor már Zayn egyből rám nézett, és láttam a szemében, hogy a harag kezdett gyengülni.
- Ha akarsz, nem kell koleszba járnod. Hiszen ott van a lakásom. - mosolygott Harry.
- De Harry, az a te lakásod. És te viszel fel gondolom lányokat is..én nem fogok így oda költözni. - itt mind a két fiú nevetésben tört ki. Örülök, hogy a hangulat kezd jobb lenni, de nem értem mi olyan nevetséges.
- 1. Harry nem olyan, aki minden nap más-más lányokat visz fel a házába. 2. Egyáltalán nem visz fel senkit, mivel nincs időnk csajozni. - válaszolt Zayn. Még mindig nevettek. Oké, hogy hülye vagyok, de ennyire nevetséges amit mondtam?
- Hát akkor lehet. De nagyon fontos lenne állást szereznem, mert elég kellemetlenl érezném magam, ha nem fizetném legalább felesbe. - pirultam el.
- De csak mert látom mennyire ragaszkodsz hozzá. - nevette el magát. - De az elején még nem. - vetette ki a szexi mosolyát az arcára. Órákig arról beszéltünk, hogy amikor Angliába megyek, Harry-nél, hogy fogok lakni.
uhhhhhhhhh!! ez remek rész!!
VálaszTörlésImádom!!:$ *-*
VálaszTörléslégyszii, minél hamarabb hozd az új részt..;D
jó :]
VálaszTörlésHozd az uj reeszt :))
VálaszTörlésnagyon tetszett!:)
VálaszTörlésNagyon jó! :D Hozd a kövi részt minél hamarabb. :)
VálaszTörlés