#27

 Hogy őszinte legyek, mivel nem lett meg egy hét alatt a 15komi+20 tetszik, be kéne zárni a blogot, DE egy nagyon jó barátom, Dani aki szintén olvassa ezt az oldalt, rávett, hogy ne tegyem, és ha írom, akkor magamnak írjam leginkább. Szóval ezentúl nem lesz határ meg ilyenek...várom továbbra is szívesen a kommenteket, de nem határozom, be mert - valljuk be - kicsit meg s haragudtam, hogy most nem kaptam meg az elég kommentet a 26. részhez. Szóval a részeket akkor hozom, amikor lesz ihletem vagy időm... Jó olvasást. x
 Elegem van. Semmi sem sikerül. Bementem a fürdőbe, és egy kést találtam az egyik fiókban. Mit keres ez itt? Mindegy is. Fogtam 5 papírt, 5 borítékot és egy tollat. Írtam levelet a srácoknak, amit kiraktam az íróasztalra. Fogtam a kést és elkezdtem vágni az ereimet. Összeestem a földön. Minden sötétül, és vége minden fájdalomnak.
** Zayn szemszöge **
- Hívjátok már ki Sam-et..ezt neki is hallania kell.. - röhög Niall. Alig lehet érteni, hogy mit is mond valójában, de azért mégis el lehet fogni egy két értelmes szót. Nem...betűt. Igen. Maradjunk a betűk összerakásában. Szót fogadtam neki, így Sam szobája felé veszem az irányt. Kopogok az ajtaján. Semmi. Hát akkor beljebb merészkedek. A fürdő zárva. Hát akkor mire vársz Malik.? Kopogj. De semmi válasz. Kezdek megijedni. Már dörömbölök az ajtón.
- Sam nyisd ki. Most azonnal.! - semmi válasz. Kezdek beparázni. - Srácok, Sam nem válaszol... - rohanok ki a többiekhez. Mindenki poénra veszi ezt az egészet, de én tovább próbálkozok. Sikerül valahogy betörnöm az ajtót, amikor Sam-et a földön találom. Vérző kézzel. A másik kezében egy kés pihen. Mi a szar? - Uram isten, uram isten...SAM...Hallasz? Srácok a kurva életbe gyertek már ide... - persze azt hiszik, hogy viccelek. - Basszátok már meg...GYERTEK IDE.!! - üvöltök egyre hangosabban. Könnycseppek próbálnak utat törni a szemeimből, de próbálom tartani magam. Kit akarok hülyíteni?! Elbőgöm magam. Végem. A srácok csak poénosan odaállnak az ajtóba röhögve, és amikor Sam-et látják a földön, el is röppen a jókedv. Mindenki odarohan az erőtlen és kihűlt testhez.
- Hívd a mentőket. AZONNAL. - üvölt Harry.
- Srácok. Vannak itt borítékok. - emel fel 5 kis téglalap alakú papírt Liam, és egymás után kezdi sorolni a rajta álló szavakat. Vagyis..neveket. - Harry, Niall, Zayn... - adja oda nekünk. - Louis és..én. - Louis addig rohant a telefonhoz amiről tárcsázni tudja a mentősöket, akik tényleg 5 perc alatt ki is értek. Csak Harry tudott vele menni, mi vártunk egy kicsit. Gondoltam kinyitom a levelet.. "Szia Zayn. Ebben a levélben el szeretnék búcsúzni tőled. Ezt az egészet azért csináltam, mert nem tudtam már elviselni mindazt a fájdalmat, amit magamnak és nektek okozok. Végem lett. Tudnod kell, hogy szeretlek, és soha...de soha nem akartalak eszköznek használni. Valószínűleg, ha most ezt olvasod, akkor én már nem élek. Nem szeretném tovább kísérteni az életeteket. Remélem soha nem feleded el a pillanatokat, amiket együtt éltünk meg. A napjaimat egy szexi mosollyal is boldoggá tudtad tenni. ezeket soha nem mondtam neked mert..nem is tudom. Talán féltem. Igen, ez a legjobb szó. Féltem attól, hogy mit is szólsz mindehhez. Szeretném, hogy tudd...SZERETLEK. Remélem a mennyben találkozunk. - Sam."
- A kurva életbe.. - vágom a földhöz a levelet. És mindent ami a kezem ügyébe kerül.

** Niall szemszöge **
Harry elment a kórházba. Nem bírom ki itthon. Megöl az idegesség. A levél a kezemben pihen, hát kinyitom és elolvasom..
"Szia Niall.! Nem tudom, hogy mit is mondjak neked. Nem tudom, hogy Ariat azért hívtad át, hogy idegesíts, vagy mert valóban érdekel téged..de mostmár nem is számít. Szeretném, hogy tudd, hogy SZERETLEK...de itt van Zayn, akihez szintén érezlmek kötnek. Igen, őt is szeretem.. Nem tudom mit mondjak még...neked és Arianak sok boldogságot.. - Sam"

** Harry szemszöge **
 Az orvosok elvitték Samet. Bevitték egy műtőbe. Nem bírom tovább. A fiúkra van szükségem most, hogy itt legyenek velem. Fel is hívom őket. ** Szóval már úton vannak. Szuper.
*pár perc múlva*
- Na mi van? - rohan oda hozzám sebes léptekkel Zayn.
- Műtik. - válaszolom tovább ülve a székben. - De miért csinálta ezt? Igazságtalan. Utálom magam..mindenről én tehetek.
- Pofád befogod, nem a te hibád.. - szól rám Louis szintén a könnyeivel küzdve.
 Már órák óta csak várunk. Egyre több érzelem gyülemlik fel bennem ; szomorúság, düh, hiányérzet és a félelem. Nem tudom, hogy Sam mi okból folyamodott ilyen tevékenységhez. Miért akart végezni az életével? Jó, sikerült is neki..remélem vissza tudják hozni. Gondolatmenetemet az orvos szakította meg.
- Harold Edward Styles? Melyikőjük? - szólal meg előttünk a papírhadak mögül.
- Én. - ugrottam fel hirtelen.
- Kérem. - nyújtotta felém a kezét a bemutatkozásra. - Dr. Edward Poll vagyok. Én hajtottam végre a műtétet. - legszívesebben mondanám, hogy ne rizsázzon, hanem a lényeget, de nem akarok bunkó lenni. - A testvérén sikeres műtétet hajtottunk végre, vagyis sikerült újraélesztenünk - a megkönnyebbüléstől szó szerint  összecsuklok a földre. Úgy döntök, innen hallgatom tovább az eseményeket. - De olyan gyógyszereket kell kapnia, amely elfeledteti vele az eddigi dolgokat. Mindent elölről kell kezdenie..A másik, hogy el kell vinnünk, egy...magánkórházba..amolyan..betegeknek való helyiség..
- Mondja már ki, hogy diliház.. - üvöltözik Zayn.
- Én nem így fogalmaznék. Nem diliház, hanem egy hely, ahová olyan embereket küldenek, akiknek.. - kezd az orvos magyarázni.
- ..nincs ki a négy kereke. Oké, felfogtuk.. - üvölt tovább Zayn. - Elnézést. - pár perc múlva Zayn is totál kiborul, okkal, és bocsánatot is kér. Ez azért korrekt.
- Semmi gond. De csak pár óra múlva menjenek be Sam-hez..Rendben? - orvos.
- Oké. - vágjuk rá egyszerre.
- Szerintem nem kéne neki mindent visszamondani. Úgy értem azt, hogy örökbe adták egyszer, vagy hogy az apja rá se hederít..inkább mondjuk azt, hogy kezdetek óta együtt van a család..Ti benne vagytok? - kérdezek rá. A srácok bólintanak. Oké, szóval ez egy terv, ami beválhat...