#22.

Nos. Az előző rész igen eseménydús lett, ahogy az egyik olvasóm fogalmazna :) Remélem hoztam egy kis izgalmat a történetbe, és azt is remélem, hogy fokozom. :) Nem hiszem, hogy ez a rész mennyire lett negatív esetleg pozitív. És ha túl negatív lett, akkor ne féljetek, mert akkor nemsokára jön a napsütés is Sam részére. :) Most ez baromi rövid lett, mivel a gépem szervízbe lesz, és nem tudom, hogy mikorra tudom hozni a következő részt, így ennyit hoztam ki most ebből. Remélem hamar újra leszek. 10komi+10 tetszik. Jó olvasást. x

** Sam **
 Hívtam egy taxit, és elmentem Anne-hez. Amint odaértem, haboztam. Még percekig ültem az autóban, és a sofőr eszméletlen aranyos volt. Látta, hogy nincs valami jó kedvem, és próbált felvidítani, és amikor még ültem a ház előtt, nem pattogott, hogy "szállj már ki.!", hanem kedvesen várt. Odaadtam neki a pénzt, a bőröndömet segített kivenni, és elhajtott. Az ajtó előtt rámtört az érzés, hogy mi van, ha Anne elküld azzal, hogy most nem a legjobb, vagy valami. NEM.! Ennyivel tartozik.! És ő is mondta, hogy bármikor fordulhatok hozzá. Végül erőt vettem magamon, és bekopogtam. Nem kellett sok idő, és ajtót nyitottak nekem. Ott állt, ő. Nekem már könnyes volt a szemem, ő pedig csak bámult engem, ahogy én őt. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Mire ő kilépett egy kicsit, és szorosan megölelt, és én is visszaöleltem. Azonnal beinvitált a házba, és körbeugrált.
- Kérsz teát? - épp rakta le a bőröndömet, amikor beléptem a házba, és megláttam egy családi fotót. Anne, Harry, és még valaki. Egy nagyon jó kiállású férfi.
- Ő az én... - emeltem fel a keretet, és mutattam a pasasra.
- Igen. - látszik az arcán, hogy amit tett, rendkívül megbánta. Eszméletlen nagy bűntudat rí le róla. Szinte már sajnálom.
- Bemutatod nekem? - a csend uralni kezdte a házat.
- Ő már nem a férjem. Már elváltunk. Csak Harry nagyon szereti ezt a képet, és amikor idejön és meglátja....annyira más lesz. Más mint a színpadon. Érzi, hogy otthon van. Csak az apja nincs vele....
- Nem is tartják a kapcsolatot?
- Nem. Amint Harry híres lett, persze újra elkezdett keresni minket, de tudtuk, hogy mi miatt, így nem foglalkozunk vele.
- Inkább meg sem akarom már ismerni. - raktam azon nyomban vissza a képet a helyére. Kirázott a hideg. Hogy élhet ilyen ember?
- És mi az oka, hogy ide jöttél? Nem zavarsz, csak nagyon meglepődtem, hogy ilyenkor te vagy az ajtóm előtt..... - adta oda a teámat, és leültünk a kanapéra.
- Ez....uff...szóval...olyan furcsa minden...
- Például?
- Niall... - Anne-nek elkerekedik a szeme. - Nem tudom mi is legyen. Lerí róla, hogy oda és vissza van értem, egyszer összefutottam egy rajongómmal, aki szintén szerelmes belém, és most Zayn is...
- Zayn?
- Egyszer megcsókolt. Ennyi....de annyira össze vagyok zavarodva...
- Úgy érzem nem ez a fő ok, amiért itt vagy...
- Nem tudom mi volt ez az egész, de a barátnőm eljátszotta, hogy szerelmes Niall-be, és Niall is eljátszotta, hogy szerelmes a barátnőmbe. És ez számomra....túl sok volt már.
- Miért játszották el?
- Nem tudom..
 Már órák óta ezen gondolkozunk, hogy miért csinálták ezt, de nem lyukadunk ki sehova. Már éjjel fél 4 van, és még mindig a kanapén ülünk és beszélgetünk. Percek múlva csöngetnek. Sejtem ki az. Harry. Odamegyek mosollyal az arcomon, mint akit nem bánt semmi, de amikor meglátom ki is az valójában, aki megzavarta a gondolatmenetemet Anne-vel, lefagy a vigyor az arcomról. Emma az. Anne mutogat, hogy ő most megy fel lefeküdni, így intek neki.
- Mit keresel itt? - kezdek flegmulni.
- Beszélni szeretnék veled.... - türelmetlenül bólintok, hogy mondja már.. - Ez az egész....ami Niall-t és engem illet...az nem volt igaz. Úgy értem..Niall kért meg erre az egész színjátékra. - csendben hallgatom amit mond. - Azért, hogy féltékeny legyél...
- Én mondtam..bejött...féltékeny lettem. De ezzel eljátszotta minden esélyét.
- És most veled és velem...mi lesz?
- Én most nem tudom. Egyáltalán hogyan vállalhattad ezt be? És kaptál nyári munkát egyáltalán?
- Nem kaptam melót. És azt a cikket nem én írtam. Elkapott a hév. Ne haragudj. - meg akar ölelni. Én eltolom magamtól. Nincs szükségem egy hazug barátra.
- Későre jár. Álmos vagyok. - ezzel be is csuktam az ajtót. Harry-től épp jött egy SMS. "Szia. Tudom, hogy nem a legjobbkor, de most szóltak, hogy lesz egy közös interjúnk a Morning Show-ban. Reggel 5:30-ra ott kellene lenned. Puszil: Harry."  - Legjobbkor jött ez. Mi van, ha már alszom, és nem veszem észre, és elkések? 2 óra múlva ott kell lennem, és a Morning Show helyszíne nincs közel /kb. 1 óra/ így nem is alszom el. Lehúzok 3 kávét, letusolok jó hideg vízzel, hogy felkeljek és készülök is.
**
 Írok egy gyors üzenetet Anne-nek, és lépek is ki a házból, amikor egy autóval találom szembe magam, és Harry száll ki belőle. Odamegyek hozzá, és megölelem, de amikor látom, hogy a többiek is kiszállnak az autóból, kicsit elszomorodok.
- Ne haragudj.! - súgja a fülembe. Megsimogatom a hátát, hogy jelezzem; nem haragszom. - Tudom, hogy innen messze van a stúdió, így eljöttünk eléd.
- Köszönöm. - mosolyogtam, és még szorosabban öleltem.
- M-mehetünk? - jött elő Zayn is. Én és Harry csak bólintunk. Én beülök hátra a többiek közé, Harry pedig a volán mögött foglal helyet és indulunk is. Zayn az anyósülésről irányítja Harry-t.
 Jelez a telefonom, hogy kaptam egy SMS-t.
"Majd beszélhetünk? Feladó: Niall." - ránézek az SMS-t küldőre, aki visszanéz rám, és megbánó tekintettel kiles az ablakon.
"Talán. Címzett: Niall." - szintén ránéztem az arcára, hogy mit reagál, és egy enyhe mosolyt véltem felfedezni ajkain.