#21.

Lehet szavazni, hogy szerintetek Sam kivel jön össze. Csak gögress lejjebb. A 'kérdezz az írótól' melletti menüben megtalálható. :D
10komi+10tetszik. :) jó olvasást. x


 Órákig kint ülök a kertben, és nem megyek be. Nem is akarok bemenni. Semmihez sincs kedvem, és álmos se vagyok, pedig egy szemhunyásnyit sem aludtam. Felnézek az égre, és látom, hogy a nap kezd előbújni. Körül-belül 6-7 óra lehet. Egész éjjel csak gondolkoztam mindenen. De Zayn-en a leginkább. Ő most nagyon megzavart. Annyira titokzatos, és kiszámíthatatlan. Ez az, ami egy kicsit vonz benne, de ő valóban csak egy barát, és nem több. Nem szeretném őt elveszíteni mint barátot, hiszen ahhoz ő túl fontos nekem, ugyanis van egy ember, akivel tényleg meg tudok beszélni mindent, úgy, hogy nem kell azon paráznom, hogy mikor mondja el valakinek a dolgot. Benne meg merek bízni. Ami igazán különleges, ugyanis eddigi életem során csak egy ilyen ember volt/van eddig, és ő Emma. Emma. A nevére gondolva átfut rajtam egy olyan érzés, mintha elveszítettem volna a legjobb barátnőmet. A lányt, akivel 5 évesen találkoztam a játszótéren, és egy homokozólapátot kért kölcsön tőlem. A találkozásunk nem lehetett volna tökéletesebb. Iskolába is együtt jártunk, és egy utcában is laktunk. Hihetetlen, hogy ez a lány, aki a nap 23 órájában velem volt, most olyan, mintha egyszerűen eltűnt volna az életemből.
 Gondolatmenetemet egy autó zavarta meg, amely épp leparkolni készül a házunk előtt. Amint meglátom ki száll ki belőle, gondolkozás nélkül odarohanok.
- Ne bassz.! Mit keresel itt? - kérdezi tőlem.
- Ezt nem kérdezheted komolyan. Itt lakok...Inkább te mit keresel itt? - ölelem a karjaimba, és el sem engedem. - És a jogsid is meglett.!? - büszkén emeli fel a kocsikulcsát és bólint.
- De te mióta laksz a One Direction házában? - teszi fel az újabb kérdést, ami számomra meglepő, ugyanis elmondtam neki, hogy Harry húga vagyok.
- Emma, hahó. Én elmondtam neked, amikor búcsúztunk..nem emlékszel? Furán is viselkedtél...
- Kicsit becsíptem aznap...esélyes, hogy ezért kimaradnak jelenetek. - ledöbbentem. Az alkohol ellenes Emma Porkins, becsípett? Jól hallok? Pár perc csend áll fent.
- De te hogy-hogy itt vagy? - szólalok meg egy kis idő elteltével.
- Tudod, mondtam, hogy munkát kaptam a Gossiping Teens újságnál..
- Nem, ezt nekem nem mondtad... - Még jobban érzem, hogy kezdem elveszíteni, a barátnőmet. - Csak állandóan meséltél arról, hogy ott szeretnél dolgozni...
- Igen, igen, az... - ugrál örömében, és mutogat előre. Mitől ilyen boldog? - Na, és megkaptam. Lassan 1 hónapja. - elégedett mosoly ül az arcára, és belőlem az összes harag elszáll. - És megkérték, hogy jöjjek el ide, és csináljak a One Direction-nel egy interjút.
- A fiúk tudják? - újabb kérdés.
- Persze. - És nekem nem szóltak. Gondolom magamban. Mindenről szólnak. Minden fotózásról, interjúról,   tévés műsorról. Akkor erről miért nem? Talán, mert tudták, hogy az én régi öreg Emma Porkins-em jön, mint riporter, és meg akartak lepni? És ezért nem szólt Emma, hogy megkapta az állást? - Na, mehetünk? - türelmetlenkedik, ugyanis ő is eszméletlen nagy fan.
- Igen, hogyne. - hirtelen azt sem tudom, hogy hol a fejem. Amikor belépek a házba, meglepődök. -
- Emma.! - szólal meg az összes fiú egyszerre, lelkesen, mint akik már ezer éve ismerik egymást. Mindenki feláll a helyéről és köszöntik a lányt.
- Fiúk.! - ugyan úgy köszön, tárt karokkal. - Hogy vagytok?
- Jól. - szinte egyszerre hangzik el a válasz.
- És te, hogy vagy? - kérdezett vissza Niall, a helyén izegve mozogva. Mintha valami titkos szerelme lenne Emma, és zavarban van, ha vele kell beszélnie, vagy esetleg csak rá kell néznie.
- Jól én is. Köszönöm. - Emma enyelegve válaszol, és tekergeti a haját. TEKERGETI A HAJÁT.! Amit csak akkor szokott, ha valaki bejön neki, és az illetővel beszél. Beszélnem kell vele.
- Emma. Beszélhetünk egy percre? - bólint, hogy mondjam.. - Négyszemközt. - Az összes srác feláll, és elindul az emeletre. - Mi a fene ez?
- Mégis micsoda? - néz rám nagy szemekkel.
- Tekergeted a hajad.! - fogom meg a tincset, amit épp az ujja köré csavargatott folyamatosan.
- Ismersz. Nem tudok hazudni. - kuncog. Ő poénosan veszi az egészet, de én nem. - Tetszik nekem Niall. És az ő elmondása szerint én is neki. - felment bennem a pumpa. Emma úgy viselkedik, mint egy részeg lány, aki össze vissza dülöngél a kisebb kacajaitól. Mi az, hogy bejönnek egymásnak? Tudtommal Niall-nek én jövök be, és valljuk be, számomra is elég vonzó.
- De hát nem láttad azt a cikket a neten? Hogy Niall és én...? - hadonászok a levegőben a kezemmel, és már eszméletlenül lerí az arcomról, hogy tele van félelemmel.
- Láttam-e? Én írtam. - kacsint.
- Mi? Te akkor is itt voltál?
- Persze. - egyre nagyobb a mosolya. Mintha ezt élvezné, hogy nekem fájdalmat okoz. - De az emberek változnak. - bevesz a szájába egy rágót, és elkezdi rágcsálni mint egy ribanc. Ez nem az az Emma, akit én ismerek. Ez valami földönkívüli robot.
- Ki vagy te? - mélyen a szemébe nézek és látszik a tekintetemen, hogy csalódtam benne.
- Emma Porkins. - nyújtja felém a kezét. - Sikeres Újságíró, 16 éves kamasz lány, és később... - mivel nem nyújtom oda én is a kezem, így elemeli és egy nagy egyenest húz az égbe, miközben ezt mondja.: - Mrs. Horan. - eldurran az agyam. Nem bírok az érzéseimmel, és pofán vágom. Elég erős volt, ugyanis minden haragom benne volt ebben a pofonban.
- Te tönkre teszed az életem. - üvöltök vele.
- Tönkreteszem? Én? Aki felépített neked egy karriert a youtube-n? Én, aki mindig melletted álltam, és átsegítettelek mindenen? Aki összehozott Nick-el, aztán segített túllépni rajta?
- Igen, és aki elvette tőlem azt, aki fontos számomra. - a hangom ereje enyhül, és normális hangerőn mondom el azt, amit szeretnék, aztán elindulok felfelé. A lépcsőn szembe találom magam az összes fiúval. Nem ők lennének, ha nem hallgatóztak volna. - Légy boldog. - dobtam oda ezt a két szót Niall-nek, és felmentem. Leültem a folyosó végén, és meg sem szólaltam. Nem nézett ide egyik fiú sem, így nem tudhatták, hogy hová megyek.
- Gratulálok. 'Jó alakítás lesz...' - motyog Emma magas hangon. - Persze. Rohadt jó lesz eljátszani, hogy te meg én...neked jó, de én elvesztettem a legjobb barátnőmet.! Ügyes húzás Niall.! Zseni vagy..Én meg hülye, hogy belementem a kis játékodba. - Emma hangjában hihetetlen nagy a gyűlölet. Színészkedett végig? Mi volt ez a hülye 'eljátszani, hogy te meg én'. ? Ez a mondatrész ismétlődik a fejemben állandóan.
- Én... - próbál megszólalni Niall, amikor már ott áll előttem, ugyanis Emma elment.
- Hagyd. Nem érdekes...jól alakítottatok mindketten. Bevettem a hülye kis színjátékotokat. - mondom, majd felállok, és lemegyek a szobámba. Kopogásra leszek figyelmes. - Bárki is az, menjen el...
- Biztos? - szólal meg egy ismerős hang.
- Jó..te bejöhetsz. - És ekkor lép be a szobámba Zayn. - Mi volt ez az egész? - kérdezem, mikor becsukja az ajtót.
- Niall ötlete volt. Azt tervezte, hogy....
- Te tudtad? - a szavába vágok. - Te tudtad, és nem szóltál nekem? Oké, nem is kellett volna szólnod, mert mit is mondhattál volna. De ez nem esett jól Zayn. Majdnem elhittem, hogy te tényleg más vagy. De csalódtam benned...menj ki kérlek.
- De...
- Csak menj ki.! - vágok a szavába, még nyugodt hangon, és ő ki is lép az ajtón.

** Zayn szemszöge **
 Mit műveltem? Igaza van. El kellett volna mondanom, de mégis mit? Nem kellett volna beleavatkoznom.
- Nekem is egy baráttal kevesebb... - huppanok le a többiek mellé a kanapéra.
- Mi történt? - kérdezi Loui tele szájjal.
- Megtudta, hogy tudom, hogy Niall-nek mi a 'terve' és ezért kiakadt, hogy miért nem mondtam el neki. És a legszörnyűbb az egészben, hogy igaza van. Egy barátnak ki kéne állnia mellette, és nem terveket szőni ellene, nem? - hajolok előre, és a két lábamra támaszkodok.
 Pár perc múlva látom, hogy Sam kinyitja az ajtót, és egy nagy bőröndöt cipel ki magával.
- Te meg mégis hová készülsz elmenni? - néz Harry Sam-re.
- El. És most nem állít meg senki, mert igenis elmegyek. - megöleli még utoljára Harry-t, és szorosan megfogja még a kezét, és elmegy. Mindannyian tudjuk, hogy nem állíthattuk volna meg, így nem is próbálkoztunk.

** Harry **
 Nem tudtam mire vélni, hogy Sam megfogja jó szorosan a kezem, míg egy szúrós valamit nem éreztem, amint elenged, érzem, hogy egy papír fecni. Nem szólok még a srácoknak, hátha olyan jellegű, így inkább félrevonulok, és elolvasom.: 'Anne-hez megyek. Kell egy kis idő, hiszen ez nem esett valami jól nekem. Tényleg ne aggódj, és majd szeretnék veled éjjeleket át beszélgetni, remélem benne vagy. Ne szólj senkinek. Mutasd azt, hogy nem tudsz semmiről. Kérlek. Ölel - Sam.' - Jó érzés, hogy megbízik végre anyában, és persze benne, ha valóban hozzá fordul, és ezt a papírt nekem adta. De mégis aggódok érte. Megteszem azt amit kér, titokban tartom, de már előre látom, hogy ennek következményei lesznek a srácok miatt, ugyanis két olyan embertől kell eltitkolnom, hogy hová is ment a húgom, akik szeretik őt. Niall-től, és Zayn-től. Zayn-en látszik, hogy szereti a testvéremet, de még magának sem meri bevallani....