#20.

 Na sziasztok. Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom az új részt, csak most jött meg az ihlet, hogy tudjam folytatni. Ha kicsit lejjebb görgetsz, látsz egy olyat, hogy 'kérdezz az írótól' . Szóval nyugodtan tudsz kérdezni, és akkor válaszolok is majd, amint tudok. A másik; Marad a 10komi+10tetszik = újabb rész 'szabály'. Nem csökkentek és nem növelek egy ideig. És örülök, hogy ennyien feliratkoztatok már olvasónak. Csak így tovább. Ti vagytok a legjobbak. ♥ Jó olvasást. :) x

- Hé. Mi a baj? - fogtam meg a kezét, amivel kicsit lejjebb is hajtottam, és rám nézett.
- Mit mondott apukád, meddig marad nálatok? - kérdezi aggódó arccal.
- Még egy ideig, miért? - kezdtem egyre jobban aggódni, és nem értettem, hogy még is mi a helyzet. Apa küldött egy SMS-t Zayn-nek, hogy most azonnal elhagyja az országot vagy mi??
- Hát itt nekem azt írta, hogy a temetés után fogja Dave-t, és elmennek.
- Hova el? - meg sem tudtam mozdulni a meglepődöttségtől. Miért megy el apa? És miért viszi magával Dave-t? Kérdések hadai sorakoztak a gondolataimban, amik mind megválaszolatlanul maradtak.
- Haza. - itt én csak fogtam magam, sarkon-fordultam és elindultam, mire Zayn megfogta a karom, és megállított. - Mit csinálsz? hová akarsz elmenni?
- Beszélek vele...nem hagyhat csak úgy itt...
- Sam. Te is tudod, hogy örökké nem maradhat veled..gyere ide. - odahúzott magához, és megölelt. Mindig tudja, hogy mikor kell megölelni, és mikor hagyni futni. Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy a srác, aki magához húzott egy ölelésért, felemeli a fejem, és megcsókol. Hagyom, had sodorjon az áramlat. Behunyom a szemem, és visszacsókolok. Aztán hirtelen hidegből-melegbe eltolom magamtól.
- Mi csak barátok vagyunk. Érted? - bököm vállba, és tényleg haza megyek. Még jobban össze vagyok zavarodva mint eddig. Adam, Niall, anya halála, apa SMS-e és most ez. Egész úton csak gondolkozok, megállás nélkül. Amikor hazaérek berontok a házba, és elkezdek apával üvöltözni..
- Mi volt az az SMS? Ha? - mutogatok rá a jobb mutató ujjammal, és már vörös a fejem az idegességtől. Apám válaszra sem méltatva feláll, és elindul kifelé. Zayn módszerét használom, és megfogom a bal kezemmel a bal karját és visszahúzom. - Mond.! - Még mindig semmi válasz. Nehezebb lesz mint gondoltam. Épp agyalok, hogy hogyan húzzam ki apámból az SMS okát, amikor Harry megfog, elvisz apától, és bevisz a szobámba.
- Mi van veled? Annyira... - mutat végig két kézzel a testemen. - annyira nem te vagy.
- Az igazi okot szeretnéd, Harold? - bólint türelmetlenül. - Elszívtam egy doboz cigit, újra kényszerítem magam arra, hogy az étel ne emésztődjön meg, vagdosom a kezem, Zayn megcsókolt, apám újra el akar hagyni, anyám meghalt. - bőgve mondom végig ezeket a mondatrészeket. - Egyedül érzem magam Harry. - a hangomból megszűnik az összes harag. Jól esett kimondanom mindent, még ha nem is kellett volna, mert tudom, hogy egy újabb kioktatás jön Hazza módra. De mégis megkönnyebbültem. Összerogytam a földön, és a kezembe temetve az arcomat, sírni kezdek. Harry nem mozdul, csak meglepődötten ugyan úgy áll, mint amikor elkezdtem a mondandómat.
- Várj...Zayn megcsókolt? - most komolyan ezen a részen akadt meg? Nem azon, hogy visszaestem a betegségbe, vagy, hogy dohányoztam egy sort? Komolyan Zayn-en akadt meg? Én csak bólintok, mire ő leguggol mellém, és átölel. Rosszabbra számítottam. azt hittem, hogy üvöltözni fog velem, hogy mégis mit képzelek magamról stb. De nem. Nem hiszem el, hogy ennyire elnéző legyen velem.
- Ne haragudj... - ölelem már vissza. Szorosan a nyakához húzom magam, és mélyen beleszagolok a frissen mosott pólójába.
- Erről majd később tárgyalunk. Én most beszélni akarok Zayn-el... -áll fel mellőlem, és én csak meghúzom a pólójának az alját, hogy egy utolsó mondatot még mondjak, aztán végleg távozik a szobámból.
- Ne hibáztasd őt semmiért. Oké? - Harry csak bólint egyet, és kimegy.
*pár óra múlva, éjjel*
 Nem tudok aludni. Semmi sincs, amiért érdemes lenne másnap felkelnem, de nem tudnék végezni magammal. Egyszerűen képtelen lennék erre. Már mindenki alszik. Harry és Louis a szobájukban, Dave és apa a vendégszobában az emeleten, Liam, Zayn és Niall pedig kint a kanapén. Odalépek Zayn kabátjához, felkapom és kimegyek az udvarba. Reménykedve nyúlok a zsebébe, hátha van benne egy doboz nikotinnal teli doboz, de amikor átnézem teljesen a kabátot, csalódott leszek, ugyanis üres.
- Nem vagyok hülye. - hallottam meg a hátam mögül egy hangot. - Nem fogok benne hagyni egy doboz cigit, ugyanis ismerlek..ezt is elszívtad volna... - mély levegőt vesz, és elindul felém. - ugye? - Hátranézek, és Zayn a kezében tartja az újabb pöfékelő dobozt.
- Nem azt kerestem... - próbálok hazudni, de ez nagyon béna, ugyanis mi mást kereshetnék? Zayn felnevet és elindul felém. Kinyitja a dobozt, és odanyújtja nekem. Én kérdően nézek rá..
- Na..tessék. Vegyél el egyet. Csak nyugodtan.. - tolja egyre közelebb az orrom alá.
- Mi van? - egyre türelmetlenebbül néz rám, és nem is válaszol. Én a kérésének eleget téve, kiveszek egy darabot, és meggyújtom. Érzem, ahogyan a káros anyag átjárja a testemet. Félelmetesen felemelő érzés.
- Stikában soha.! Értve? - bólintok. - Csak velem, és ez a mi...ez a mi kis titkunk... - újra bólintok, majd egy újabb szálért nyúlok, de Zayn hirtelen elrakja. - Nem, nem. Mára elég volt egy... - kicsit letörtem, de nem bánom annyira. Kicsit fura Zayn..egyszer ilyen-egyszer olyan. Mi a terve ezzel az egész dologgal? Épp indult befelé, de nem hagyhatom annyiban...
- Mi volt az a csók..délután!? - Zayn megáll az ajtóban. Nem mozdul semerre pár percig, majd elindul tovább be. - Én azt hittem, hogy te más vagy. - újra megáll.
- Mert más is vagyok.. - amíg elmondta amit elakart, mélyen a szemembe nézett. Rezzenéstelenül mondta végig. Aztán végleg bement.....