#12.

  Sziasztok. Bocsánat, hogy 5-6 napig távol voltam, de ugye cukorbeteg vagyok, és diabetes táborban tengettem napjaim. :3 De most hozok nektek egy hosszabb részt. Remélem tetszik. :) Kicsit emelnék a tetsziken és a komin; szóval most 7-8 komment, és 8 tetszik után lesz új rész. :D Jó olvasást. x

 Nagyon sok képet csináltam Danielle-ről, és ő is rólam. Az egyik ötletünk az volt, hogy álljunk egymás mellé, és fotózzuk le magunkat..persze mi nem láttuk a másik oldalt, hogy hogy állunk be, és amikor megnéztük a képet, elkezdtünk röhögni, mivel a háttérbe beugrott mind az 5 fiú.
- Látom tetszik.. - ölelt meg Harry.
- Fhúú...nagyon. - vigyorogtam. - De meg kellett küzdenem egy enyhe szívrohammal, a kincskeresés közben. - itt már a többi fiú is elkezdett mosolyogni, és Danielle elpirult. Liam-ről és Danielle-ről csináltam egy olyan képet, amin csókolóznak, a kerti medence szélénél. Liam egyből meg is kérte, hogy rakjam fel a Laptopjára. Kérését betartva meg is tettem, ő egyből be is állította a hátterének, és ki is posztolta Twitterre, ezzel a címmel: Én vagyok a világ legszerencsésebb pasija, hogy ŐT mellettem tudhatom. Szeretlek @DaniellePeazer ! ♥ [Photo: @_hugi] Annyira aranyos ez tőle. Ezer képet csináltam a fiúkról, Danielle-ről, és Danielle engem is lefotózott a fiúkkal, Harry-vel, aztán megkértük Harry-t, hogy csináljon egy képet rólam és Danielle-ről, amit meg is tett. A rólam, és a Harry-ről készült képet ki is nyomtattam, és beleraktam egy képkeretbe, aminek az aljára az volt írva, hogy My Sweet Brother. A keret fekete volt, és fehér hullámok voltak rajta. A szöveg is fehér volt, ami fekete színnel volt szegélyezve, bár ez nem nagyon látszódott. A képet a kerettel együtt odaraktam az éjjeli szekrényemre, és kimentem a konyhába a többiekhez.
 Danielle és Harry feláldozták magukat, és megengedték, hogy kivasalják a hajukat. Amint megláttam, egyből elkapott a röhögőgörcs.
- Mi a frászt műveltek? - alig lehetett érteni, mert már azon voltam, hogy összecsuklok a nevetéstől.
- Hát..vasaljuk Harry és Danielle haját, amint látod. - mutatott a két kiszemeltre Louis.
- És ez kinek az ötlete volt? - kérdeztem szintén én.
- Az enyém. - vágott büszke fejet Niall.
- Már megint? - kezdtem egyre nagyobb röhögésbe. - Niall, csak te neked vannak ilyen ötleteid..akárcsak a 'Fruit Ninja élőben' című izé... - itt az összes fiú komoly fejre vágott.
- Te azt honnan tudod? Nem mondtuk el senkinek, csak a haveroknak..és a nyilvánosság se hozta le.. - itt volt a pillanat, hogy éreztem azt, hogy elárultam magamat és Niall-t is, ugyanis mi régebb óta beszélünk. Egy koncerten találkoztunk, és mondta, hogy egyik fiú sem tud arról, hogy ő meg én milyen kapcsolatban állunk.
- Hát..hát..hát....egy nagy fan mindent tud. - próbáltam nem lebuktatni ennél is jobban magunkat, és erőltettem egy vigyort az arcomra. Niall félrehívott a konyhába, hogy beszélni akar velem...

- Szerinted nem kéne már elmondani? - ültünk le az asztalhoz, és kezdeményezte a beszélgetést.
- Én azt sem tudom, miért titkoljuk?!!! Hiszen csak barátok vagyunk..nem? - néztem fel rá.
- De. Igen. Persze..Barátok. - láttam, hogy valami baja van, mivel a mosolyt az arcára erőltette, de nagyon, és lehajtotta a fejét.
- Hé..mi a baj? - fogtam meg a kezét, amit az asztalon kulcsolt össze.
- Semmi..semmi. Csak fáradt vagyok. - szintén halvány mosolyt erőltetett az ajkaira, és én tudtam, hogy nem ez a valódi ok.
- Rendben. - válaszoltam abban a reményben, hogy akkor talán elfelejtjük, vagy esetleg később elmondja. Ez a szó volt az utolsó a beszélgetésünkből, mivel Niall fogta magát és kiment a konyhából. Én meredtem ültem tovább, mint aki most látott volna egy ufót.
- Minden rendben van? - toltba be a fejét az ajtón Zayn. Hogy őszinte legyek, eléggé megijedtem..de ez a nap már csak ilyen ijesztgetős.
-Fogjuk rá. - kezdtem flegma lenni kicsit, pedig nem állt szándékomban.
- Fogjuk rá? - itt már teljes testével a konyhában volt, és ott állt mellettem, amire az első reakcióm az volt, hogy én is felálltam és megöleltem. - Szeretnél beszélni róla? - itt a fejemet mozgattam jobbra és balra, amivel egy nemleges válaszra utaltam. - De nyugtass meg, hogy nem ezzel a betegség izéddel van baj.. - itt már bólogattam. - Ez azt jelenti, hogy De azzal van, vagy azt, hogy Igen Zayn, megnyugtatlak, nem azzal van.. ?
- A második. - dünnyögtem az orrom alá, miközben a mellkasába fúrtam a fejem.
- Rendben. - hallottam a hangján egy nagyon nagy megkönnyebbülést, bár nem csodálkozok. - Amúgy mit mondtál Niall-nek? Miért volt ilyen szomorú? Sosem az. - nézett le rám.
- Semmit. Esküszöm.
- Akkor miért hívott be a konyhába?
- Mert...meg akarta kérdezni, hogy....titkoljuk-e még tovább...
- Mit? Sam...ne kelljen már minden harapófogóval kihúznom belőled..!
- Azt, hogy ő meg én....régebb óta ismerjük egymást.
- Ez komoly? - elkezdett nevetni. - Ez a nagy titok? Hogy régebb óta ismeritek egymást? - Elég nagy késztetést éreztem az iránt, hogy elbőgjem magam, mivel nem esett jól, hogy kinevet...de tartottam magamban a lelket.
- Igen.
- És mit mondtál neki, amiért 'besértődött" ? - kezdett idétlenül karmolászni a levegőben, de tudtam hogy az idézőjelre céloz.
- Kérdeztem, hogy egyáltalán minek is titkoljuk stb..és mivel, hogy csak barátok vagyunk.. - sütöttem le a szemem, mivel amikorra én is kimondtam, egyből leesett a tantusz. Zayn kérdően rám nézett egy 'most már leesett, szöszi?' fejjel. - ne nézz így rám..Most már minden világos. - mondtam neki, mire felmentem az emeletre.
*kip-kop* - kopogtam a fürdőszoba ajtón./mivel a többi szobát végignéztem, és nem volt sehol + ez volt az egyetlen, ahol csukva is volt az ajtó/
- Ki az? - válaszolta egy ismerős hang, és megnyugodtam, hogy nem ment el.
- A lány, aki bánja, hogy ekkora barom. - hajoltam közelebb az ajtóhoz. Kattanást hallottam. A kulcsot elforgatta a zárban..kinyitotta nekem az ajtót.
- Miért lennél barom? - az ajtót azonban nem nyitotta ki, így nekem kellet benyitnom.
- Nem tudtam mit mondani. - kezdtem nevetésbe, amire ő is felnevetett. Kezdtem kinyitni az ajtót, és másodpercek alatt bent voltam vele. A WC deszkán ült, a térdein a két könyöke, és előrehajolt.
- Miért mentél csak úgy el? - ültem fel mellé a mosógépre.
- Emlékszel, amikor egyszer leírtam amikor beszélgettünk, hogy többet érzek irántad...és utána meg gyorsan leírtam, hogy csak hülyülök? - a mondatai közt néha megállt. Nagyon komolya hangzott.
- Igen. Miért?
- Nem hülyültem. Csak megijedtem, és kibúvót kerestem. - hajtotta le a fejét. Én sokkot kaptam. Akkor elhittem neki, hogy hülyül. Hihetetlen, hogy egy olyan srác, akiért millióan bármit megadnának..ez a srác pont engem szúr ki.
- Miért ijedtél meg? - próbáltam fent tartani a témát, mert tényleg érdekel.
- Mert nem tudtam te hogyan érzel irántam. És mondtuk...több millió ember imád téged, és a fiúk ezrei meg utánad vágyakoznak..
- Mi az, ami megfogott bennem? - tettem fel az újabb kérdést, amire csak pár perc múlva érkezett válasz.
- A mosolyod. - még mindig nem nézett rám. Volt egy időszak, amikor én is imádtam Niall-t, és nekem is pont a mosolya fogott meg benne. Imádtam ahogy nevet, és a hangja..nem csak az ének hangja, hanem a sima hangja, amin beszél, attól egyszerűen szárnyaltam. De volt egy időszak, amikor feladtam a reménykedést. Most, hogy ezt elmondta, hirtelen minden érzés megváltozott. Hirtelen visszatért belém az a lány, aki szerelmes Niall Horan-be. Tudom, hogy ezt csak a szituáció okozza, de mi van, ha tévedek? Ha most tényleg....szerelmes lettem?!!?