#10.

 

  Hát ez most nem sikeredett a leghosszabbra, de remélem azért tetszik. :) Komikat várom tovább, és a tetszikeket is. És bocsi, hogy ennyire kínzom a főszereplőt, de nyugi, majd minden rendben lesz. :) /5komi+5tetszik/ :D Jó olvasást. x

- Jó reggelt. - simogatta még tovább a hátamat, majd mellőle elővett egy tálcát, ami tele volt kajával. Én csak értetlenkedve rámutattam, hogy 'Miért csináltad?' - Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. - válaszolta, miközben én felültem, és az ölembe rakta a tálcát.
 - Nem te vagy, akinek bocsánatot kéne kérnie, hanem én. Teljes mértékben neked van igazad. 

- Tudod mit? Mind a kettőnknek igaza van. Valóban próbálkozol. Csak nagyon nem szeretném, ha ezt folytatnád.

- Tudom. De most tényleg ne haragudj, de nem vagyok éhes... - tóltam el magamtól egy kicsit a tálcát.

- Samantha. Nem azért mert kutakodtam, de megtaláltam a lapot az asztalodon, amin vezeted, hogy melyik nap hány kilót fogytál. Az elmúlt 3 napban 5,5 kg. ment le rólad. Ezt vissza kell híznod. Egyáltalán nem vagy duci. Sőt. Még így is vékony vagy. Enned kell.. - tolta vissza elém.

- És ha később eszem meg? - néztem rá boci szemekkel remélve, hogy belemegy az 'alkuba'.

- Nem. - válaszolta határozottan. Hát akkor nem. Körül belül 10 perc alatt legyömöszöltem a reggelimet, ami palacsinta volt. Imádom, és bármikor enni tudnék belőle, és kívántam is, de nem akarok hízni. Aztán még Harry bent maradt velem vagy egy órát, vagy ha kimentem, jött utánam, hogy a kaját meg tudjam emészteni, és ne hányjam ki.
 Pár perc múlva valaki csöngetett. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.
- Szia. - jött be az ajtón, és megölelt.
- Szia Zayn.! - öleltem vissza én is nagyon erősen. - Hogy-hogy itt vagy? - kezdtem kicsit érdeklődni. Örülök, hogy eljött, csak nem tudom, hogy miért.
- Hát unatkoztam. És gondoltam átjövök hozzád dumálni.
- Szuper. - kezdtek eszeveszett vigyorgásba. - Gyere be. - léptem hátrébb az ajtótól, és intettem neki a szobám felé, ahová be is ment.
- Wow. Ezt te egyedül rendezted be? Eszméletlen gyönyörű. - csak állt az ajtóban, és a fejét forgatva körbenézett.
- Hát igen. Én terveztem el így. -mosolyogtam, majd viccből hirtelen beljebb akartam lökni az ajtóból, aminek az lett a vége, hogy elesett.
- És így hálálod meg, hogy megdicsérem a szobád? - ült fel nevetve, mire én csak hülyén bólogatni kezdtem. Én leültem az ágyamra, és csak bámultam magam elé. Nem akartam hirtelen a 'jókedvű, nincs semmi problémám' kislányból átmenni a 'depressziós' lányba, de ez nem sikerült.
- Hé. Minden rendben? - ült le mellém érdeklődve, és megfogta a kezemet, mire én semmi válasszal kisétáltam az erkélyemre. Nyári szellő csapta meg az arcomat. Összekulcsoltam elöl a kezemet, és csak álltam és bámultam kifelé. Zayn utánam jött, és beállt mellém. - mesélj.! - törte meg a csendet.
- Nem szeretnék. - kezdtem el könnyezni. Zayn csak megfordított magával szembe, és megölelt. Én természetesen visszaöleltem.
- Biztos? Biztos nem mondod el? - kérlelt tovább.
- Igen. - még mindig a biztonságot adó karjai közt hevertem.
- Pedig tudom.. - na itt köpni nyelni nem tudtam. Tudja?
- Honnan? - néztem fel, már könnyes szemekkel.
- Harry. - válaszolta egyből.
- Akkor miért kérdezed ha tudod?
- Mert tőled akarom hallani. Kíváncsi voltam mennyire bízol meg bennem..
- Én megbízok benned. Csak nem akarok erről beszélni. De ha már úgy is tudod, mit titkolunk? - kaptam fel a kezemet, és törtem ki cinikus nevetésbe. - Tőlem akarod hallani? Igen? Bulimiás vagyok. - itt már nem bírtam tovább könnyek nélkül. - Hallottad, nem? Remélem most boldog vagy. - vetettem rá egy megszégyenítő pillantást, és beviharoztam a szobámba. Vagyis nem is a szobámba, hanem a fürdőszobámba. Hihetetlen, hogy Harry elfecsegi Zayn-nek azt, hogy mi van velem. Miért? Miért kell ezt tennie? Elmondom én ha akarom. Hisz Louis-nak is én mondtam el. Vagy már ő is tudta? És mi van ha a szöszi is tudja? Vagy Liam?

** Zayn szemszöge **
 Nem akarom megbántani. Megértem miért teszi ezt, de ne húzza fel azon magát, hogy Harry elmondta. Harry olyan mint a bátyám; mindent elmond. De ezt gondolhatta volna.
- Sam. Engedj be. - dörömböltem az ajtaján.
- NEM! - üvöltötte ki sírva. Annyira jó lenne már túllépni ezen az egész örökbefogadási témán..de tudom, hogy ez nem lesz rövid menet. Pát percig még bent sírt. Én csak leültem az ajtó elé, és vártam, hogy kijöjjön. Nem is kellett sokat ücsörögnöm, mivel jött is kifelé, de törölközőt csavart a keze köré, amit nem értettem miért.
- Mi a?! - mutattam a kezére, de ő válaszra sem méltatva tovább ment a szekrénye felé. Kivett egy hosszú ujjú pólót a szekrényéből, és rávette óvatosan a toppjára, hogy véletlenül se vegyem észre mi van a kezével.
- Semmi. - húzta ki hosszú szőke haját a pólójából, és ment ki a konyhába. Én még mindig ott álltam meglepődve a fürdőszobája ajtaja előtt. A törölközőt behajította a szekrényébe. Oké, hogy nem fair csak úgy matatni, de aggódom érte, így hát megnéztem. Kinyitottam, és ott volt a fehér törölközője is..véresen. Mi a halál?! - gondoltam magamban. Eszembe nem jutott semmi mi a frászt művelhetett a kezével, ezért csak utána rohantam, elkaptam a kezét /Harry és Loui mellettünk nézte a TV-t/ és felhúztam a pólója ujját.
- Mi a fenét művelsz? - kezdett el hadonászni, és próbált megszabadulni a kezem közül, de nem sikerült neki.
- És te? Mi ez itt? - mutattam a kezére, ahol vagdosásokat találtam. - Mi a francot műveltél odabent? - itt már a másik két fiú is megfordul, és Harry ijedtében felállt és odament Sam-hez.
- Te szent isten.! - fogta meg a testvére kezét. - Mi ez? Mit tettél vele? - nézett rám.
- Mi? Én? Én semmit! Bent volt a fürdőben, én pedig kint. - mentegetőztem. SOHA nem bántanék senkit..főleg nem Samet.
- Tudod mit Samantha?! - tette fel a kérdést Harry, majd elengedte a véres kezet. - Én segíteni akartam. Sőt. Nem csak én! Zayn és Louis is! De téged semmi sem érdekel. Csak a baj van veled. Hogy is hihettem azt, hogy próbálsz mindezek ellen tenni?! - itt már látszott Harry-n, hogy teljesen kiborult. Elmondta a magáét, és kiviharzott a házból. Louis meg sem tudott szólalni, csak felállt és megölelte Sam-et, és ennyit mondott neki "Nem úgy gondolta. Szeret téged. Neki is sok ez, és nem szeretné, hogy ha a kishúgának baja esne. Kérlek engedd, hogy segítsünk neked.! Ne tedd ezt velünk"