#08.

 

- Ugye megengeded, hogy segítsek neked? - kérdeztem tőle, miközben ránéztem. Ő még mindig a mellkasomba fúrta a fejét, és csak bólogatott. - Tudod mit? - itt kicsit felnézett rám. Szemei teljesen ki voltak sírva. - Most feküdj le az ágyra, és én összepakolok neked mindent ami fontos. Te csak mondd, hogy mik a lényegesek, és hol vannak, én pedig pakolok. Rendben? - elkezdett bólogatni, én pedig egy puszit nyomtam a fejére. Felsegítettem, lefeküdt az ágyra, és én összepakoltam. Mire készen lettünk, lett körül belül délután 3 óra. Sam még két emberrel akart találkozni. Nick-el, és Emmával. A bepakolás után, hívtunk egy költöztetőautót, és elvitettük Sam cuccait az én házamba, Angliába. Mire oda megérkeznek az autókkal, mi odaérünk repülővel. Sam gyorsan elköszönt az öccsétől, aki sírva vált el tőle. Nevelő anyukájának csak intett egyet, és kilépett az ajtón. Oké, hogy hazudott neki, meg minden, de azért legalább egy ölelést megérdemelt volna.

  Az előző résznél nagyon megijedtem, mert az elején nem akart össze jönni az az 5 komi. :) De még aznap szerencsére sikerült. :) Remélem akkor erre is meglesz az 5 komi, de arra gondoltam, hogy még rakjuk hozzá, hogy 7+ Tetszik is kell. :) Szóval 5komi+7 tetszik. :) Na, nem húzom tovább, jó olvasást. :) x


 Az első utunk Emmához vezetett. Sam bement a házba, én maradtam az autóban. Nem tudom mi folyt ott, de körül belül 20 perc után megérkezett sírva.
- Minden oké? - ült be mellém, és megfogtam a kezét.
- Igen. Csak nagyon fog hiányozni. - vetített egy halovány mosolyt az ajkaira, majd 'indulj'-t parancsolt. Aztán Nick-hez mentünk. Körül belül 5 percet volt bent a nagy házban, aztán kijött. Utoljára megölelte Nicket az ajtóban, /én mindezt a kocsiból néztem végig/ aztán jött vissza az autóhoz. El is indultunk. Mivel Magyarországon csak Zayn bérel házat, ezért én és a többi fiú, egy hotelben voltunk. Felmentünk a szobába, ahol javában ment a buli.
- Samantha. Micsoda meglepetés. - lépett oda hozzá Louis extra nagy vigyorral az arcán.
- Mennyit ittatok? - üvöltöttem el magam.
- Nem olyan sokat. - emelte fel az üres (!!!) Vodkás üveget Niall és méregetni kezdte.
- Szerintem jobb, ha az én részemen alszol. Ez egy olyan lakosztály, ahol mindenkinek van szobája..a szobában. - akadoztam egy kicsit a mondatomban, de végül sikerült kimondanom.
- Rendben. - válaszolta, majd megfogta a bőröndjét, és elindult a szobámba.
- Samantha. Énekelj. Énekelj. Énekelj. - zengték egyszerre a fiúk. Hihetetlen, hogy nincs itt Zayn, és nagy buli van.
- Nem srácok. Nem énekel. És ti sem isztok többet. Most szépen elmegyünk aludni. Mindannyian. - próbáltam artikulálni, mert részegek, és ki tudja, mennyit fognak fel mindabból, amit mondok nekik.
- Lazíts Hazza. Buli van. - jött oda Niall hozzám. 
- Elég.! - üvöltöttem el magam. - Nincs semmilyen buli. Srácok, így bajban leszünk, és Paul sem lesz elragadtatva. Szóval mindenki nyomás a szobába, és alvás. MOST! - A nagy ordítozásomra kijött Liam a szobájából, mire én ránéztem, és egy 'én nem bírtam tovább' mondatot tátogott, mire én csak megértően bólintottam. Mindenki bement csöndben a szobájába, és én is így tettem. Sam már nagyban aludt. Odamentem hozzá, és betakargattam, mire aranyosan elkezdett mocorogni, de nem kelt föl. Én gyorsan még lezuhanyoztam, és a nappaliba aludtam a kanapén.

**

** Samantha szemszöge **

 Nagyon korán keltem fel reggel, de nem tudom miért. Éreztem, hogy a szemeim ki vannak sírva. Nem akartam elhinni, hogy valóban úgy döntöttem, hogy el fogok menni innen, de mégis ezt tűnt a legjobb megoldásnak. Nem akarok hazugságokban tovább élni, és szeretem a testvéremet. Az első gondolatom a kaja volt, de nem szabad ennem, mivel nagyon dagadt vagyok. De olyan furcsa, hogy amikor meghánytattam magam, utána hiába sírtam, mégis megkönnyebbültnek éreztem magam valamivel. Máson sem járt az eszem, minthogy még egyszer megteszem. Abban a percben rávettem magam. Kiosontam a konyhába, /Harry még aludt/ odaálltam a hűtő elé, megfogtam 3 tábla csokit, 1 vödör fagyit, és indultam volna a fürdő felé, de megállítottak..
- Eszedbe ne jusson. - válaszolta fekve Harry. Szóval nem aludt. Bármi, ami eszembe jutott védekezésképp, az nem volt olyan, ami valódi ok lenne arra, amit teszek.
- Én csak reggelit akartam csinálni. - vetettem fel az egyik leghülyébb válaszomat.
- A fürdőben? Csokiból és fagyiból? Én meg majd elhiszem, hogy Zayn tud úszni. Nem viszed azt sehova, és esküszöm, én foglak állandóan kísérni a wc-re. Megígértem, hogy segíteni fogok, és az ígéreteimet betartom. Próbálj meg abban segíteni, hogy én hadd segítsek. Kérlek. - ült fel a kanapéról, aztán később fel is állt, odajött hozzám, kivette a nasit a kezemből, lerakta egy kis asztalra, és megölelt.
- Rendben. Próbálkozok. Hidd el... - öleltem vissza, és a mellkasába túrtam a fejem. Perceken belül megérkezett Niall is.
- KAJA!!! - üvöltötte el magát, és rohant ahhoz az asztalhoz, amire Harry odarakta a fagyit, és a csokikat.
- Ne! - nyúltam a kaja felé, mire Niall ledermedt és Harry kérdően, de mégis figyelmeztetően rám nézett. - Ne..ezt edd reggelire. Majd én csinálok valamit. - ugyan úgy vissza néztem Harryre, akinek már a fején látszódott valami féle büszkeség.
- Házi koszt. Még jobb. - nyalta körbe a száját Niall, és leült a kanapéra. Én elindultam a konyhába, és összeütöttem egy-egy rántottát mindenkinek. A végén elüvöltöttem magam, hogy "REGGELI", mire Liam is kilépett álmosan az ajtón, és leült az asztalhoz. Mikor épp leültem, ekkor törtek ránk..
- Vas Happenin' boys? - tört be az ajtón tárt karokkal Zayn. - Girl?! - tette hozzá utólag kissé meglepődött arccal. Én azonnal felálltam, és csináltam neki is reggelit. Együtt megettük, mire Zayn megszólalt..
- Szóval. Mindenki kész? - csapott az asztalra.
- Igenis kapitány. - válaszolta Louis vékony hanggal, mire én csak nevetni tudtam, mint egy retardált fóka.
- Hangosabban..! - csapott még egyet az asztalra, de most éreztem, hogy több erőt adott bele.
- Igenis kapitány.. - válaszolta megint Louis vékony hangon, de most Niall is csatlakozott.
- Hóóóóóóóóóóóóóó..ki lakik odalent kit rejt a víz? /Zayn/
- Niall, Zayn, Harry. - tagolta ugyan olyan ritmusban Louis.
- Csíkos a színe, és ugrál mindig?! /Zayn/
- Csíkos a színe? - vágtam közbe röhögve.
- Ne zavard meg..! - szólt rám komoly arccal Niall. Erre én felnevettem.
- Louis, az őrült, de így szeretjük.. /Niall/
- Ember, legalább rímelne. - nevettem tovább, de Niall ugyan olyan csúnyán nézett rám, mint az előbb. Erre én csak felemeltem mind a két kezem védekező pozícióba, és a fiúk folytatták.
- Fél a kanáltól, és a legjobb srác. /Zayn/
- Héé. - puffogott Niall, de helyette Louis folytatta.
- Liam, a kockás inges lány. - nevette el magát Louis.
- Lány? - nézett nagyon mérgesen Liam. - Nem vagyok lány. - Én csak odamentem hozzá, hátulról megöleltem, és megpusziltam.
- Bocsi, de más rím nem jött. - nevetett tovább Louis.
- Ez akkor is gonosz volt. - kezdtem védeni Liamet, mire ő hála képpen megfogta a vállán pihenő kezemet.
- Mondtam, hogy bocsi. - mondta Louis, mire Liam bosszú képp megfogta a vizét, és Louis arcába öntötte. Louis csukott szemmel kezdett vigyorogni.
- Oké, ezt megérdemeltem. - válaszolta még mindig csukott szemmel, majd megfogta a kezével az arcát, és lesöpörte a vizet.
 Az egész reggel nagyon viccesen telt el. Összepakoltuk a fiúk cuccait, /Zayn bőröndje a kocsijában volt/ és indultunk is a reptér felé. A srácok magángépével mentünk. Az út nagyon gyorsan telt el, de lehet, hogy az is közrejátszott, hogy elaludtam. Azonban amikor felkeltem nem voltunk még ott, csak közelebb..sokkal.
- Jó reggelt. - üdvözölt Harry a giga nagy szexi mosolyával.
- Szia. - mosolyogtam vissza. - Lehet kérni valami kaját? Rettentő éhes vagyok. - húztam el egy kicsit a számat.
- Persze. Mit kérsz? Omlett?
- Szuper. - Ő még mindig ezerrel vigyorgott. Annyira gyönyörű mosolya van, hogy az eszméletlen. Mikor megettem az omlettet, egyből wc-re kellett menni. Tényleg nem azért, hogy meghánytassam magam, de Harry nem hitte el, ezért elküldött velem egy légi kísérőt a mosdóba.
- Ez most komoly? Tényleg állandóan utánam küldesz valakit? - förmedtem rá, miután visszaértem.
- Én megmondtam, hogy vigyázni fogok rád. - vágott komoly fejet Harry.
- Köszönöm. - öleltem meg, mire ő visszaölelt. A gép pár perc múlva le is szállt. Természetesen külön kijáraton mentünk, vagyis hátul. Amikor kiértünk, láttuk hátulról, hogy ezer rajongó várja a fiúkat kijönni. Én csak ámultam, és majdnem megmukkantam, mire ők mutatták a kezükkel, hogy csönd /vagyis a szájuk elé tették a mutató ujjukat/ és, hogy halk legyek. Ez a szakasz teljesítve, de amikor kiértünk az ajtón, riporterek ezrei vártak, hogy a turné miért lett lemondva még 'anno' stb. A fiúk persze nem válaszoltak, és egyből beültünk az autóba.
- 1. Ez itt kicsoda? 2. Mi a francot műveltetek, hogy lemondtátok a turnét? - szólalt meg elölről Paul.
- 1. Nem ez, hanem ő. 2. Zayn miatt. Nélküle nem vállalunk fellépést. - válaszolta Harry.
- Akkor kicsoda ő? A másik, pedig...szóval, azt majd még megbeszéljük.
- A testvérem. - mondta büszke fejjel Harry.
- Oké, de a média nem tudhatja meg. Túl nagy lenne a felfordulás. - válaszolta Paul.
- Igen, de nagy reklám az 1D-nek. Képzeld el...'Harry, aki elvesztett húgát, megtalálta...vajon mi lesz a banda szexi fiújával?' - mutatott egy egyenes csíkot Zayn, Paul szeme előtt.
- Oké, rendben. De csak úgy nem kotyogjuk el. Majd ha rákérdeznek. - fordult előre Paul, majd elindultunk a srácok házához....